Ezen a héten vendégszerzőket hívtam, hogy olyasmiről is nosztalgiázhassunk, amiért én annyira nem rajongtam gyerekként. Szerencsére a Pataki lányok írói tarsojából igazi meglepetés került elő. Fogadjátok szeretettel Eszti és Kriszti írását.

Sziasztok,

Pataki Kriszti és Eszti vagyunk, [bekezdés]-díjas szerzők, akik bármikor szívesen visszamennének 90-es évek végére egy jó kis Dragon Ball Z nézős délutánra vagy egy gyerekbulira olyan zenei klasszikusokkal, mint a Hupikék Törpikék kazetták dalai vagy éppenséggel DJ Maci. Norbi jóvoltából egy kis élménybeszámolóval készültünk nektek egyik kedvenc gyerekkori játékunkról, a kindertojásról. 

Happy Hippos figurák a Pataki lányok gyűjteményéből

Vidám kerti törpék, iskolába járó krokodilok, kőműves dinók és macskafáraók. Kinderfigurák, amikre valószínűleg ti is emlékeztek, ahogy az élményre is, amit egy-egy csokitojás megszerzése jelentett. Vajon mi lapul a belsejében? Az evéssel vagy inkább a kapszula felnyitásával kéne kezdeni? A fősor egyik hiányzó figurája kerül majd a kezünkbe, vagy valami béna kis puzzle? Örök dilemmák, és biztosan mindenki másként csinálta.

Habár a kindertojás – hivatalos nevén Kinder Meglepetés – még ma is a gyerekek egyik kedvence, és minden bizonnyal legalább annyit jelent nekik is, mint anno nekünk, mi mégis úgy érezzük, mint sok más dolog, régen valahogy ez is jobb volt. A hajdani kézzel festett, aprólékosan kidolgozott, minőségi tartozékokkal ellátott figurákat felváltották az egyszerűbb kivitelezésű, kevésbé színvonalas darabok. Ezek természetesen a kicsiknek így is megfelelnek, és mi is máig szívesen vásároljuk a terméket, ha meg kapunk valakitől ajándékba, kölyökkori lelkesedéssel kiáltunk fel, hogy „Éljen! Kindertojás!”.

A kis, retro figuráknak sok más felnőttel egyetemben máig nagy gyűjtői vagyunk, bolhapiacon és online felületeken is igyekszünk beszerezni a hiányzó gyöngyszemeket, no meg újabbakat találni a sok játéktól és az egykori rossz tárolástól  megkopott, elhasználódott darabokból.

Ebben a cikkben főként a klasszikus, kilencvenes- és kétezres évekbeli sorozatok bemutatására koncentrálunk, de előtte hadd meséljünk röviden a termék történetéről. Reméljük, hogy egy-két érdekességről is beszámolhatunk.

A tejcsoki- és tejes rétegből álló csokitojás a nevével ellentétben nem német találmány, az 1970-es években indította útjára az olasz Ferrero cég, és azóta mit sem csökkent a népszerűsége, bár nem minden országban elérhető a termék. Az Egyesült Állomkban például máig illegálisnak számít, ott ugyanis tiltottak azok az élelmiszerek, amik fogyasztásra alkalmatlan dolgot tartalmaznak, ennek ellenére becslések szerint évente több mint 800.000 kindertojás jut be engedély nélkül az országba, főként a kanadai határon keresztül. Itt mindenkiben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy olyan országban, ahol a fegyvertartás legális, a Kinder Meglepetés miért nem? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy világszerte nem sok olyan eset ismert, ahol a tojásokban lévő apró játékok fulladást okoztak volna, és jogos az érv, hogyha minden olyan játék be lenne vonva a piacról, ami apróbb műanyag vagy lenyelhető részeket tartalmaz, akkor ugyancsak sok termék esne ki a kínálatból.

A 2001-ben piacra dobott Kinder Joy – ami nagy népszertűségnek örvend többek között Kínában és Indiában is – azonban már szabad utat kapott az Egyesült Államokban, 2013 óta elérhető ott is annak köszönhetően, hogy a termék jól elkülöníthetően tartalmazza az ehető és a nem ehető részeket, így akadályozva meg az esetleges problémákat.

Na, de vissza a kindertojáshoz. A játékokat eleinte a cég designerei és külsős szabadúszók tervezték, 2004-ben a gyártást azonban átvette a Magic Production Group, így elkülöníthető a 2004 előtti- illetve utáni szakasz. Érdekesség, hogy a német (később osztrák) piacra különböző játékokat adtak ki, ezek általában jobb kidolgozásúak voltak, ezért van az, hogy a gyűjtők nagyrésze ma is Németországban él. Miután az MPG átvette a gyártást, már nem volt meg a különbség a németországi és az egyéb európai játékok között.

Néhány éve megjelentek a rózsaszín virágokkal jelzett, lányosabb játékokat tartalmazó verziók is, amit mi jó ötletnek tartunk, hisz még emlékszünk rá, milyen csalódás volt kislányként egy helikoptert vagy egy versenyautót megpillantani a műanyag sárga kapszulában. Érdekesség, hogy ez utóbbi a tojássárgáját hivatott jelképezni, erre mi is csak nemrég jöttünk rá.

Mint, ahogy néphagyomány szerint a dinnye kopogtatásával saccoljuk meg a gyümölcs édességét, úgy mi a kindertojások rázogatásával próbáltuk kikövetkeztetni azoknak a tartalmát. Leginkább a limitált kiadású, fősorból származó figurákat szerettük volna megszerezni. Ide tartoztak a gyűjtők által preferált, kézzel festett, összeszerelést nem igénylő, állattematikájú, minőségibb darabok vagy pl. a fémkatonák. Ha furcsán zörgött a csokitojás, úgy, mintha sok apró alkatrészt tartalmazna, vagy netán túl könnyű volt, rossz előérzeteink támadtak, amik azt súgták, hogy talán egy kirakóssal vagy egyéb, számunka használhatatlan pörgettyű-forgattyúval állunk szemben. A figurák, amikre vadásztunk, szerintünk nehezebbnek tűntek, és valahogy máshogy zörögtek, mint a többi.

És hogy miért a figurákra hajtottunk? A válasz egyszerű. Mert órákon keresztül el tudtunk játszani velük. Magunk között kinderezésnek neveztük ezt a tevékenységet, a figurákat pedig csak kindereknek hívtuk. Soknak személyisége és neve is volt (Mókuci, Macsli, Fáreó lány, igen e betűvel, mivel azt hittük, így a helyes), tudtuk melyiknek ki az anyja, a testvére, egyéb hozzátartozója. Olyan komolyan űztük a kinderezést, hogy egész kindervárosokat építettünk fel a szobánkban közlekedési hálózattal és . Volt iskola, minden kindernek külön lakása, még reggel újságok is jártak a városka lakóinak. Anyuék vettek nekünk játékpénzeket, egy időben azokat is befogtuk a játékba, azzal lehetett fizetni.

A legjelentősebb eseményt a kinderszínház felépítése jelentette számunkra. A nézőteret úgy oldottuk meg, hogy szinteket képezve egymásra pakoltuk a mesekönyveinket, azokat pedig megtöltöttük kinderekkel. A végeredmény pedig olyan lett, mint egy monumentális nézőtér, baromi jól nézett ki.

Aztán ott voltak a társasjátékozások is, ahol természetesen nem mi játszottunk egymással, hanem a kindereket versenyeztettük. Néha ötvenet is felpakoltunk a táblára, hogy izgalmas legyen a mezőny. Ezek után mindegyik játékosnak dobtunk dobókockával, és egyesével leléptük a mezőket helyettük. Így utólag már nem nagyon találunk értelmet a dologban, de gyerekszemmel izgalmas ütközeteknek lehettünk szemtanúi, és kíváncsian vártuk, hogy vajon Mókuci vagy Új lesz-e az első helyezett.

Nem csak a kinderek voltak azok, amiket felhasználtunk játékaink során. A meglepetéseket rejtő kapszulákból menő sütőporos bombákat gyártottunk a bátyánkkal és a barátainkkal a játékkommandózáshoz, amit a szőlőhegyünkön folytattunk rendszeresen. A recept egyszerű volt. Beleporcióztunk egy kis sütőport a műanyagba, ecetet öntöttünk rá, megráztuk majd elhajítottuk, a tojások pedig, valamilyen általunk ismeretlen kémiai reakció folytán felrobbantak, ami tök jó móka volt, jóféle csatákat lehetett vívni.

Annyi remek élményünk van a kindertojással, hogy nem csoda, hogy ma is gyakran álmodjuk azt, hogy valahol hiányzó darabokra lelünk. Ez az álom néhány gyereknek meg is valósulhatott 2017-ben, hiszen egy vihar után rejtélyes módon sok ezer tojás sodródott partra a németországi Langeoog szigetén valószínűsíthetőleg egy dán áruszállító hajó . Igaz, itt nem a Ferrero cég kindertojásairól van szó, hanem valami hasonló orosz termékről, mindenesetre az élmény ugyanaz lehetett.

Parta mosott tojások (forrás: DailyStar)

Hogy mi lehet a kindertojás titka? Egyfelől az édességet mindenki szereti, másrészről pedig, az emberek imádják a meglepetéseket, az ajándékot, hiszen az agy dopamint termel általa, az meg kéz a kézben jár a boldogsággal. És nem utolsó sorban a gyűjtői szenvedélynek is kedvez.

Nem tudjuk, ti hogy vagytok vele, de mi most már annyit írtunk a témáról, hogy sietünk is a boltba beszerezni néhányat.  Szuper lenne, ha ezúttal a kapszulában Elza lenne, a Jégvarázsból. 

Végezetül pedig hadd mutassunk néhány darabot a gyűjteményünkből:

Az 1991-es The Crazy Crocos - és az 1993-as Leo Venturas kollekció darabjain látszik, hogy a kézzel festés eredményeképpen sosem született két pontosan ugyanolyan figura. A kereslet megnövekedése miatt azonban sok volt a festési hiba, romlott a minőség, így ez az eljárási mód fenntarthatatlan volt a jövőre nézve, a kézzel festést felváltották egyéb megoldások.

Az egyik kedvenc kindersorunk mindig is a partizó pingvinek voltak (Peppy Pingos - 1992), ezért is vannak meg máig szinte a felismerhetetlenségig elkoptatott darabjaink belőle. A képen is látszik, milyen részletesen kidolgozottak az egyes figurák, a virágcsokrot tartó – és a spagettit kiborító pingvineknél ez különösen szembetűnő.

Ez az 1992-es kőműves dínók sorozat (Dapsy Dinos), ezekből is rengeteg figuránk van, és mindig jókedvünk lesz, ha csak rájuk nézünk.

Nagyon szerettük a sötétben világító kinderfigurákat is, a fenti kép szellemeinek többsége a 2001-es Fantomini sorból került ki. Még mindig emlékszünk a mozdulatra, hogyan tartottuk a lámpafény felé őket, hogy „megteljenek energiával”, hogy aztán a villanyt lekapcsolva a fluoreszkáló, misztikus hangulatban részesülhessünk.

Mindegyik sorozatból van egy-egy kedvencünk, az 1997-es Shalibaba kollekcióból ezek a gyermekét tartó anya és a rózsaszín fátylas hölgy-cápa voltak.

Aztán itt van a kilencvenes évek végén megjelent Miaoigizi sorozat, ami egyiptomi macskákat tartalmazott, ebből a bölcsőt ringató cica volt a kedvencünk és a múmia, akit be lehetett zárni a szarkofágjába.

A retro kedvelők bőven találhatnak maguknak csemegézni valót a neten, jelen esetben inkább a szemnek, mint a szájnak.

Ebben a videóban egy hölgy az 1993-1995-ös évekből származó tojásokat nyit fel, kicsit közelebb hozva hozzánk a múltat és az akkori élményt.

Ez pedig az a hely, amit minden gyűjtő szívesen látna:

Aki bővebben szeretné beleásni magát a kinder figurák világába, annak ajánlani tudjuk ezt az oldalt, ahol éves lebontásban szinte az összes játékot meg lehet tekinteni, ami valaha a tojásokban volt.

Te is szeretted a kindereket? Ha igen, kommentben írd meg, hogy neked melyikek voltak a kedvenceid!

Hát ez volt az ikrek Kinder nosztalgiája. Ha tetszett, akkor ne fukarkodjatok a like-okkal.

Kövessétek a Pataki lányokat a Facebookon itt, Instán pedig itt. 

A véleményetekre továbbra kíváncsi vagyok, szóval találkozzunk a Retrolurkók Facebook oldalán (@retrolurkok). Az instán is ott vagyunk, szintén @retrolurkok néven keressétek a csatornát. E-mailt a retrolurkok@gmail.com-ra tudtok küldeni.

Találkozzunk a jövő héten is.

Köszönöm, hogy velünk tartottatok! Isten éltesse a Retrólurkókat!