Ugye, sejted, hogy örök szerelem született azon a bizonyos vasárnapi matinén?

Soha még film addig rám olyan hatással nem volt, pedig már tartogattam egy-két menő mozit az agyam "kedvenc filmek" szekciójában.

Mégis, a hegyesfülű ragadozó lett gyerekkorom hőse. És jöhetett akármilyen formában és mennyiségben, nem volt elég belőle. Filmek, képregények, játékok, rajzfilmek. Minden kellett, ami Batman volt.

Nekem épp úgy hozzátartozik a gyerekkoromhoz, mint a hó karácsonykor vagy a nyári, füves árokpart.

Az is jó volt még benne, hogy a Denevérember valahol ninja is és akkoriban ezek a japán bérgyilkosok is szédítették a fejemet, szóval a 2 az 1-ben remek kombónak bizonyult. És onnantól kezdve természetesen fel-alá rohangáltam az udvaron a vállamra csipeszelt függönnyel, ami persze mindig leesett rólam, mert a csipesz túl gyenge volt, hogy a majd' két méter hosszú anyagot pólómon tartsa.

Ha pedig sikerült egy húskampót szereznem, akkor gyorsan rákötöttem egy kötelet és már repült is a bathorog, hogy aztán a majd engem repítsen, persze csak képzeletben. A valóságban a földön szaladva játszottam azt, hogy egyik háztetőről a másikra szökkenek, miközben Jokert/a Macskanőt/Rébuszt/a Madárijesztőt üldözöm.

Szerintem apu, látva, micsoda hatással volt egy szem fiára ez a "mese"film, százszor megbánhatta azt a bizonyos vasárnapi matinét. (Ha így is volt, mára már tuti, túl van rajta. :))

Egy szó, mit száz, a '80-as évek méltó lezárásaként nyitott ez a film (és a történet) új utakat, olyan köveket fektetett le a gyors sodrású, hollywoodi patakon, amelyeken aztán a későbbi képregény filmek és blockbusterek könnyedén át tudtak sétálni a túlpartra, ahol a moziba járok népes tábora várakozik a filmélményére.

Lehet utálni, lehet szeretni, de köztes út nincs. Ez a film, tutira nem hagy hidegen.

Te melyik táborba tartozol? Gyere a Facebook oldalamra, ide és írd meg kommentben vagy nyomj egy szívecskét, ha love, és mérgespofát, ha a hátad közepére se kívánnád.